1972, Erdély – a szamosújvári örmény templom udvara. Innen indul Sütő Gyuszi 18 évet áthidaló, valós élményeken alapuló eseménysorozata.
A könyv 36 fejezete gyermekként átélt történetekkel kezdődik, a szerző még alig töltötte be a 10 évet ekkor. Cserebogár-vadászatról, focilabdákról, parittyázásról és mindenféle játszótéri kalandról olvashatunk először, de ahogy telnek az évek – és ahogy egyre nehezedik az élet Ceausescu kommunista diktatúrája alatt – a témák és a szereplők egyre komolyabbá válnak. Gyorsan váltják egymást a megrendítő elbeszélések, melyek robbantásokról, vadállattal vívott élet-halál harcról, hegyi mentésről, kényszermunkatáborról, zuhanásról, üldözésről, kínzásról, besúgókról, titkosrendőrségről és a testi-lelki bántalmazás sokféle formájáról szólnak. Végül tanúi lehetünk a kommunizmus teljes összeomlásának, amelyet a szerző fiatal családapaként élt át.
Az 1980 – as években a szürkeség, a hideg, a hiány, az elnyomás és a kilátástalanság a mindennapok része volt Romániában. De néha felcsillant az emberek közötti összefogás, segítőkészség, humanizmus és a legelkeserítőbb helyzetekből születő zseniális humor, mely elengedhetetlen volt a téboly túléléséhez.